Kocsányos tölgy

Kocsányos tölgy frissen kihajtott tavaszi levelei – Nagy Tibor felvétele

Kocsányos tölgy (Quercus robur)

A kocsányos tölgy volt eredetileg tájegységünk erdeinek uralkodó fája. Nem csak nálunk, hanem egész Európában ebből az esetenként ezer éves kort is elérő, akár 30-40 méter magasra is megnövő fából álló erdőségek uralták valaha a sík és alacsonyabb dombvidékeket. Hazánkban is elsősorban az Alföld fája, míg a hegyvidékeken inkább a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), s mellette – a melegebb, szárazabb lejtőkön – a csertölgy (Quercus cerris) jellemző. Nevét arról kapta, hogy makktermése 1 cm-nél hosszabb kocsányon függ (ellenben levelei igen rövid nyelűek).

Életét néhány centis makként kezdi, majd igen lassú, komótos növekedéssel fejleszti ki elágazó, kevéssé szabályos, terebélyes koronát képező, mély barázdájú kéreggel borított törzsét és mélyre hatoló gyökerét. Termő korát csupán 50 éves kora körül éri el, s a „felnőttkor nyarába” nagyjából 150. évében lép. Ekkortól - bár továbbra is kitartóan vastagszik - hajtásképzése erősen csökken, s a mind nagyobb valószínűséggel fellépő csúcsszáradás, odvasodás, ágsérülés ellenére még néhány száz éven keresztül hihetetlen életerővel dacol a természet erőivel. A 2006-ban széthasadt, 980 cm törzskerületű zsennyei (Vas megye) tölgy korát ezer évre becsülik.

Mindeközben laza koronája alatt helyet ad több más kisebb fának, cserjének, vagy éppen füves tisztásnak, s koronájában, odvaiban ezernyi állatnak nyújt otthont. Nem csak madarakról van szó: a kocsányos tölgyön táplálkozó rovarfajok száma megközelíti az ezret. Legtöbbjük apró, nehezen felismerhető élőlény, de akadnak köztük olyan látványosak is, mint a nagy hőscincér, a szarvasbogár, vagy éppen a magyar gubacs. Legnemesebb gombáink nagy része is a tölgyekhez kötődik.

A kocsányos tölgy fája mindmáig a legértékesebbek közé tartozik. A hajóépítés, a kádármesterség, a hidak, zsilipek, lakóházak, bútorok készítésének elsőrendű, vagy éppen nélkülözhetetlen alapanyaga volt a kocsányos tölgy fája. Az ipari forradalom, a nagy háborúk idején áldozatul is estek a kontinens tölgyesei a megnövekvő faigénynek, majd a beton és acél korszakában éppen a kereslet hiánya miatt tűntek el a tölgyerdők. Sokkal jobban megérte a gyorsabban fejlődő akácot, nemes nyárakat ültetni, mint az igényes, csak emberöltőkkel az ültetés után hasznot hozó tölgyet.

A Nyírségben a XVIII-XIX. században nagy kiterjedésben voltak tölgyerdők. Mára a legtöbb helyen akácosok váltották fel, s azon a kevés helyen, ahol megmaradtak, nehézségekbe ütközik a megőrzésük. Ennek részben az az oka, hogy szárazodik a klímánk, csökken a talajvízszint, de a probléma erősen összefügg a tölgy biológiai sajátosságaival is.

A kocsányos tölgy fejlődése ugyanis nehezen követi azt a tempót, amit a mai élet diktál. Ennek több oka is van. A kocsányos tölgy makktermése erősen ingadozó, hazánkban 2-3 évenként szórványos, 5-7 évente tömeges termésre lehet számítani. A köztes években szinte semmi sincs, és a makk egy éven belül gyakorlatilag elveszti csírázóképességét. A kikelő újulat túlnyomó része már az első évet sem éri meg: gyomok, fagy, szárazság, pajor, gombabetegségek, vadrágás okoznak nagy pusztítást.

A kocsányos tölgy a bokortanyás térségből ma szinte teljesen hiányzik. A tölgyerdők nagy részét már valószínűleg jóval a honfoglalás előtti időkben itt élő népek eltüntették, mindenesetre a régi térképek tanúsága szerint a XVIII. században megjelenő szlovák telepesek sem sok fás növyénzetet találtak itt. Mindennek ellenére még ma is ismerünk néhány igen idős kocsányos tölgyet egy-egy tanya udvarán (pl. Alsóbadúrban, Bálintbokorban, Sulyánbokorban). Elképzelhető, hogy ezek még az ősi tölgyerdők leszármazottai, bár lehet, hogy árnyékot adó fának, és a sertés makkal való hízlalásának céljára ültették őket. Az utóbbi időben a bokortanyás térség telepített erdeiben, és ültetett fasorokban is megjelenik a kocsányos tölgy, bár csak csekély arányban. Spontán terjedése is megfigyelhető, ugyanis a madarak (főként a szajkó) elhordják és tartaléktáplálékként a földbe rejti a tölgymakkot. Ha a madár megfeledkezik róla a makk kikel, így sokszor találhatunk „maguktól kelt” kis tölgycsemetéket útszéleken, fasorokban.

Kiemelt támogató:


Honlapunk a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás programja támogatásával valósult meg.

 

 

Látogatók száma:

181294

 Partnerek