Fekete nadálytő


Virágzó fekete nadálytő – Tóth Pál felvétele

Fekete nadálytő (Symphytum officinale)

Jól ismert és nagyra becsült gyógynövényünk is a mocsári-réti élőhelyek jellegzetes faja. A fekete nadálytő szinte mindenféle tartósabban vagy időszakosan vizes élőhelyünkön jól érzi magát: nádasokban, sásréteken, zsombékosokban, láp- és mocsárréteken, enyhén szikes mocsarakban, csatornákban, tópartokon, fűzlápokban, láp- és ligeterdőkben, szántók belvizes foltjain. Évelő faj, amely széles elterjedését részben annak is köszönheti, hogy az árnyalást, az időszakos kiszáradást, a bolygatást is jól tűri.

Érdesen szőrös, terebélyes leveleiről bármikor jól felismerhető, de leginkább májustól nyáron át nyíló bíboroskék vagy lilásrózsaszín (olykor fehér), a méhek által is igen kedvelt virágairól ismerhető fel.

Gyógynövényként igen sokrétű a hagyományos használata külsőleg és belsőleg is, bár ez utóbbi alkalmazása mérgező volta miatt visszaszorult. Ma leginkább a gyöktörzséből származó kivonatokat alkalmazzák ízületi bántalmakra, zúzódásokra, törésekre, fekélyekre, enyhébb égési sérülésekre.

A fekete nadálytő hazánk egész területén közönséges fajnak számít a megfelelő termőhelyeken. A bokortanyás térségben is mindenfelé jellemző, ahol vizes-mocsaras élőhelyeket találunk.

Vadvirágok

Kiemelt támogató:


Honlapunk a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás programja támogatásával valósult meg.

 

 

Látogatók száma:

46461

 Partnerek