Tavak és csatornák |
Tavak és csatornák A bokortanyás térség nyugati részén egykor számos kisebb-nagyobb nyílt vizű vagy gyér növényzettel benőtt tó és néhány „folyás” jelenlétéről tanúskodnak a régi térképek és leírások. A tavak eredetileg többnyire sekélyek és szikes vizűek voltak, de némelyikük halászatra is alkalmas tartósabb vízállás volt. A XIX. század második felétől beinduló lecsapolások jelentősen átrajzolták ezt a képet. A korábban kanyargós, határozatlanul szétterülő medrű folyásokat kimélyítve, kiegyenesítve csatornahálózattá alakították, és ezekbe vezették a tavak, lápos, rétségek vizeit, így azok nagyrészt kiszáradtak. Ugyanakkor ez a vízrajzi beavatkozás lehetővé tette egyes vízállások helyén nagyobb, mélyebb szabályozott vízszintű mesterséges tavak, tározók kialakítását is belvízvédelmi, öntözési, halgazdasági, esetleg sport- és rekreációs célokra. Ma a bokortanyás térségben két nagyobb mesterséges vízfelület található, melyeket a XX. század második felében alakítottak ki. A Rozsrét melletti Szelkó-tó elsődlegesen halgazdálkodási funkciójú tórendszer, a császárszállási hétvégi kertes övezet melletti Oláh-réti víztározó pedig belvízvédelmi és részben horgászati céllal létesült. A két legfontosabb vízfolyása pedig a meglehetősen bővizű VIII. (Érpataki) – főfolyás a bokortanyás térség nyugati határán, valamint a sekélyebb, aszályos években olykor kiszáradó IX. (Simai) – főfolyás ettől nyugatra. A mesterséges tavak élővilága általában lényegesen szegényesebb, mint a természetes állóvizeké, és ez a jelen esetben is alapvetően igaz. De még így is sok értéket képesek megőrizni, különösen, hogy mind a Szelkó-tó, mind az Oláh-réti tározó mellett mellett fennmaradtak gazdag élővilágú rétek, legelők, partvonaluk legalább részben megtartotta a természetes vonalvezetést, és helyenként széles, háborítatlan nádas zónájuk alakult ki. A bokortanyás környéken jelenleg ez a két tó a vidra, a mocsári teknős, vagy a jégmadár legfontosabb élőhelye, továbbá a kétéltűek és a vízi és nádi madarak nagy tömegei számára nyújtanak otthont. A Szelkó-tavon a halgazdálkodás követelményeinek megfelelő időszakos leeresztéseknek köszönhetően a sekély iszapos zónát kedvelő parti madarak is gyakoriak, vonulási időszakban rendszerint ritkaságok is láthatók. A bokortanyás kultúrtájon áthaladó csatornák jelentősége részben abban rejlik, hogy keskeny vizes élőhelysávként zöld folyosót jelentenek számos élőlény számára. A békák, gőték, szitakötők esetében helyenként több négyzetkilométeres távolságban csak a csatornák nyújtanak alkalmas szaporodóhelyet. Különösen száraz időben sok állatfaj csak a csatornákban levő vizekből tudja szomját oltani (már ha megfelelő tisztaságú a víz). A viszonylag nagy és tartósabb vízhozamú VIII. főfolyás halakban is gazdag, olyan védett ritkaságok is élnek benne, mint a réti csík és a vágó csík. A mesterséges vagy erősen átalakított vizes élőhelyekben a vízgazdálkodási, gazdasági, és környezet/természetvédelmi szerep egészséges egyensúlyára szükséges törekedni. Közös nevező a megfelelő víztisztaság biztosítása, a szennyezőforrások megszüntetése. További probléma környezetük fokozódó beépítése és elszigetelődésük a természeti tájtól (gyorsforgalmi utak, ipari park, stb.). Intő példa lehet a VIII. főfolyás városon belüli szakasza, amely kibetonozott, helyenként befedett medrében sem ember, sem természet számára nem vonzó „objektummá” degradálódott. |
|