Fehér eperfa

Eperfa terméses hajtása – Szigetvári Csaba felvétele

Fehér eperfa (Morus alba)

A bokortanyás vidék megszokott képéhez egészen a legutóbbi időkig hozzátartozó fehér eperfa szintén a tájidegen fafajok közé tartozik. Eredetileg Kínából származik, Európába a selyemhernyó-tenyésztés kapcsán került be és terjedt el. A termesztésből könnyen kivadul, és spontán terjdésre képes különböző erdőtípusokban, de nem olyan agresszív módon, mint a kései meggy, vagy a bálványfa.

Alacsony (legfeljebb 15 m) termetű fa, törzse szabálytalanul elágazó.  Kétféle levelet fejleszt: tojásdad alakú ép levelei mellett az erősebb hosszúhajtásokon karéjos, öblösen tagolt levelek nőnek. Apró virágai füzérekben nyílnak (külön a porzósak és a termősek) május folyamán. A termős füzérekből fejlődik a fekete, fehér, vagy rózsaszínű, édeskés, olykor savanykás epergyümölcs (amely több termésből álló terméságazat). A júniusban hulló gyümölcsöt a madarak és vadon élő emlősök fogyasztják és terjesztik. Fontos megjegyezni, hogy létezik egy rokon faj, a fekete eperfa (Morus nigra), amely hazánkban rendkívül ritka (jelenleg alig tucatnyi példányát ismerjük), a régi időkben kultivált, de mára viszaszorult gyümölcstermő növény. A bokortanyás térségben élő fekete termésű eperfák nem ez utóbbi fajhoz tartoznak, hanem a fehér eperfa fekete színváltozatú egyedei.

Magyarországon a fehér eperfa XVII század végén jelent meg, mikor a selyemhernyót (melynek alapvető tápláléka az eperfa levele) elkezdték tenyészteni. Talán az első szakszerű magyar nyelvű selyemhernyó-tenyésztési útmutatót Mikes Kelemen törökországi leveleiben találjuk, már csak ízes nyelvezete miatt is érdemes elolvasni. Bár a hazai házilagos selyemkészítés már a múlté, de az eperfa velünk maradt. Fényigényes és melegkedvelő, viszont jól fejlődik a kedvezőtlen adottságú homoktalajokon is. Jól sarjadzik, és megcsonkított koronáját is gyorsan helyreállítja. Korában igen elterjedt sorfa volt, de bőven hulló, mindenen foltot hagyó termései miatt egyre népszerűtlenebb. A tanyákon is szívesen ültették gyors növekedése és termőhelytűrése miatt. Szívós, kemény, sűrű fáját főként hordókészítésre használták.

A bokortanyás térségben is tapasztalható, hogy egyre kevesebb ház körül találunk eperfát. Bár nem őshonos faj, kár lenne, ha teljesen eltűnne a tájból. Idős, nagy méretű példányai mindenképpen kíméletet érdemelnek.

Kiemelt támogató:


Honlapunk a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás programja támogatásával valósult meg.

 

 

Látogatók száma:

196333

 Partnerek