Parlagi rózsa |
Parlagi rózsa (Rosa gallica) Hazai őshonos vadrózsáink közül a bokortanyás térségben a közönséges gyepűrózsa mellett még a jóval ritkább ritka parlagi rózsa előfordulását ismerjük. Ez a faj lényegesen „szelídebb” természetű a hegyes, horgas tüskékkel felszerelt, csápszerűen íves ágú, bőrt átszúró, ruhát szétszakító gyepűrózsánál. A parlagi rózsa ugyanis alacsony, fél méternél nagyobbra ritkán megnövő, és csak apró tüskékkel fölszerelt növény. Érdemes megnézni a hajtását, mennyire másféle tüskéi vannak (ilyenek a csipkebogyóján is láthatók), melyek között mirigyszőrök is megjelennek. Virágai a gyepűrózsáénál többnyire nagyobbak, bordósak vagy rózsaszínűek. Nemesített, a díszkertészetben használt változatai is léteznek. A parlagi rózsa nevével ellentétben nem a parlagterületek növénye, hanem az ősi erdőspusztai növényzet maradványa. Fényben gazdag erdőszegélyeken, sztyepcserjésekben van a természetes előfordulása, elsősorban löszös talajú élőhelyeken – hasonlóan a védett, a bokortanyás vidéken igen korlátozott előfordulású törpemandulához. A parlagi rózsa eredeti élőhelyeinek nagy része mára szántóföld. Térségünkben jelenleg egyedül Magyarbokor környékén, egy meredek, a beszántástól megmenekült löszletörésen ismerjük az előfordulását. Megvédése igen fontos, mert a tágabb térségben ezen kívül csupán a Sóstói-erdőben fordul elő, ott is csupán egy pár négyzetméteres folton. |
|