Zsombéksás |
Virágzó zsombéksás az Oláh-réten – Szigetvári Csaba felvétele |
Zsombéksás (Carex elata) Hazánkban közel 80 sásfaj él, ezek mintegy fele vizes élőhelyeken jellemző, és a hétköznapi ember számára nehezen megkülönböztethető. Jópár ilyen sás meghatározó, állományalkotó faj az időszakosan vagy tartósan vízállásos mocsári és lápi területek úgynevezett magassásos társulásaiban. A zsombéksás azért külön kiemelésre méltó, mert növekedési sajátosságai miatt speciális szerkezetű élőhelyet hoz létre megfelelő vízellátású termőhelyeken. Maga a zsombéksás ugyanis több év alatt a talajszinttől 20-100 centiméterre kiemelkedő, 30-50 centiméter átmérőjű csomókat, úgynevezett zsombékokat hoz létre. A zsombékok teteje mindig szárazon áll, míg a zsombékok közötti terület (az úgynevezett semlyékeket) viszonylag tartós vízborítást kap. Az így kialakuló változatos élőhelyen ennek következtében különböző vízigényű fajok képesek megélni: a semlyékekben a hosszan tartó vízborítást igénylő, a zsombékok tetején a kisebb nedvességet igénylő élőlények. De a változatos szerkezetű, nehezen átjárható zsombékos egyúttal kiváló búvóhely is több állatfaj számára, sőt: a zsombékok oldala vagy teteje fészkelőhely vagy vacok is lehet. A zsombéksás nem az egyetlen zsombékalkotó faj (még néhány ritkább sás- és fűfaj is képes ilyen típusú növekedésre), de a leggyakoribb az összes közül. Alföldi- hegy- és dombvidékeinken is előfordul, de szinte mindenhol visszaszorulóban van. A bokortanyás térségben sajnos már csak kevés helyen fordul elő, jelentősebb állományai Bálintbokor és Rozsrét környékén vannak, máshol legfeljebb szórványos. A zsombékosok lápi termőhelyen, viszonylag tartós vízborítás esetén tudnak kialakulni, ezért különösen érzékenyek a lecsapolásra, kiszáradásra. Mivel szerkezetük miatt nem kaszálhatóak, és legeltetésre is csak nagyon korlátozottan alkalmasak, a gazdálkodók sok helyen törekednek a zsombékosok eltüntetésére (lecsapolás, égetés, nehéz gépekkel való megmunkálás), ami tovább fokozza veszélyeztetettségüket. |