Gazdaságos fűtés és környezetvédelem

A jó fűtés egyszerre takarékosság, környezetvédelem és kényelem. A bokortanyák nagy részén mind a mai napig kizárólag vagy részben fatüzelésű berendezések állnak rendelkezésre. A hagyományos cserépkályha és sparhelt (takaréktűzhely) megfelelően használva a mai napig kényelmes és korszerű fűtőberendezések, ugyanakkor a legmodernebb kazánnal is lehet fát pocsékolni és fölöslegesen füstölni, nem beszélve a divatos nyitott kandallókról.

Mik a gazdaságos és egyben környezetbarát fán alapuló fűtés alapszabályai?

1). Fatüzelésű berendezésben fával tüzeljünk. Különösen veszélyes (és tilos) a hulladék, a műanyag égetése, mert olyan mérgező és káros anyagok szabadulnak fel, amelyek rosszullétet, tartós megbetegedést, rákot, halált okozhatnak, miközben maró hatásukkal és a keletkező kátrány révén tönkreteszik a fűtőberendezést, eltömítik a kéményt. Nem szabad ragasztott (rétegelt lemez, OSB) vagy tartósítószerrel kezelt faáruval sem tüzelni, mert az ezekben használt ragasztóanyagok is mérgező hatásúak. Fatüzelésű berendezésben papírt, kukoricaszárat és csutkát csak begyújtáshoz használjunk (kivéve a speciálisan ilyen tüzelő, és nem fa elégetésére kialakított berendezések – pl. búbos kemence – esetében). Ha tisztán fával tüzelünk, annak további előnye, hogy ekkor a fahamut minden különösebb aggály nélkül használhatjuk a kert, a gyümölcsös, vagy akár a gyep talajának "trágyázására" (különösen kálium- és magnéziumtartalma miatt kiváló talajerő-utánpótlás). 

2). A fűtőberendezés minden részének megfelelő állapotúnak kell lenni. Különösen fontos, hogy a kémény megfelelő huzatú legyen, ugyanez vonatkozik a kályhacsövekre, füstjáratokra. Természetesen minél szakszerűbben fűtünk, annál kevésbé kell tartani korom és kátrány lerakódásról, vagy a kályha „szétégetésétől”, de a rendszeres kéményseprést, vagy a cserépkályha füstjáratainak tisztítását, időszakos újrarakását, a sparhelt felújítását nem érdemes addig halogatni, amíg a fűtési rendszer eljut a működésképtelenség határáig.

3). A tűzifának száraznak kell lennie. A két évet száradt fa fűtőértéke akác esetében legalább másfélszerese a frissen kivágott fáénak, de pl. fűz vagy nyár esetében ez a különbség még nagyobb. Ha nem kllőképpen száraz fával gyújtunk be, akkor az energia nagy része nem a fűtésre, hanem a fában levő víz elpárologtatására fordítódik, ráadásul sokkal nagyobb lesz a kátránylerakódás. Azaz friss fa esetében másfél-kétszer annyi mennyiséget kell elégetnünk, hogy elérjük ugyanazt a leadott hőmennyiséget, hamarabb tönkremegy a tüzelőberendezés, többet kell hamuzni, kormolni. A megfelelő szárazság eléréséhez fát lehetőleg hasogatva, de legalábbis felvágva tároljuk száraz helyen legalább egy, de inkább két évig. Bőven megéri. Ha mégis kényszerből nem elég száraz fával kell tüzelnük, még mindig érdemes azt betüzelés előtt a szokottnál vékonyabbra hasogatni és a cserépkályha tetején szárítani pár napig.

4). Minden tüzelőberendezést a funkciójának megfelelően érdemes használni. A fatüzelésű berendezések közül tanyasi körülmények között fűtésre elengedhetetlen az olyan, amely nagy hatásfoka, jó hőtároló képessége miatt a nagy téli hidegben kevés (napi egyszeri, esetleg kétszeri) begyújtással is tartós meleget tud biztosítani. (Továbbá nem árt, ha a fűtőberendezés független a hálózati áramszolgáltatástól is, mert erős téli havazás, jegesedés esetén hosszas áramkimaradás is előfordulhat). Ilyen szempontból kézenfekvő a hagyományos cserépkályha használata, de az újabban hazánkban is terjedő tömegkályhák még jobb hatásfokúak (persze mindkettőre vonatkozik, hogy csak akkor jók, ha hozzáértő szakember építi meg őket).  Hátrányuk viszont, hogy lassan melegszenek föl, ezért nem árt, ha van olyan tüzelőberendezés is, amely gyorsabb hőleadásra képes. Erre a célra kitűnően megfelel a (nem mellesleg főzésre-sütésre tanyán a leginkább praktikus) sparhelt, vagy egy rakétakályha. Ezek tüze folyamatosabb táplálást igényel, de gyorsan melegítenek, és jobban hasznosul bennük a vékony gally, vessző. A hangulatos és divatos nyitott kandallóktól sajnos, mint tanyasi fűtőberendezésektől nem várhatunk sokat, mert folyamatos táplálás mellett is csak alacsony hatásfokkal hasznosítják a fát, és hőtartóképességük is korlátozott.

5). A lehető legtökéletesebb legyen az égés. Bármilyen fatüzelésű kályha esetében, ha azt szeretnénk, hogy a tüzelő jól hasznosuljon, biztosítani szükséges az égés lehető legjobb feltételeit. Azon túl, hogy száraz a fa, a kályha megfelelő építésű és a kémény huzata is megfelelő, nagyon sokat számít a begyújtás módja és a tüzelés menete. A fában felhalmozódott energia nagy része az égéskor eltávozó illó anyagokból származik, amelyek – ha kevés az oxigén, és alacsony az égési hőmérséklet, rosszul hasznosulnak és légszennyezést okozva eltávoznak a kéményből (vagy a füstjáratokban lerakódnak), anélkül, hogy hő termelődne belőlük. Fontos emiatt, hogy a begyújtást követően elég gyorsan felmelegedjen az égéstér, és a tüzelő nagy felületen tudjon érintkezni a forró, megfelelő oxigéntartalmú levegővel. Cserépkályha használatakor a megfelelő körülményeket nagyban segíti, ha begyújtáskor a kályhába legalulra helyezzük a vastagabb fát, majd följebb fokozatosan vékonyabbra hasított darabokat helyezünk. Felülre ujjnyi vastagságú fák kerüljenek, és ennek tetején a „gyújtós” vékonyságú száraz gally, vessző, faszilánk. A begyújtást felülről végezzük, így legelőször a vékonyabb rétegek kapnak lángra, ami gyorsan hőt termel, Így az alsóbb rétegekből fokozatosan átforrósodva és begyulladva már a forró levegőben tudnak hasznosulni az éghető anyagok. Emellett az égés során a tűzifa nem roskad rá a tűzre, ezzel még jobb levegőellátást biztosítva az égéshez. A begyújtás és tüzelés egész időszaka alatt elegendő levegőt kell biztosítani, a levegőnyílást csak akkor szabad lezárni, amikor már lánggal égő fa nincsen az égéstérben, csak izzó parázs. Ezzel a módszerrel napi egyszeri, vagy nagyon hideg idő esetében kétszeri begyújtás esetén folyamatos meleg biztosítható, a kályha élettartama is meghosszabítható, és a füstjáratok és a kémény is lassabban kormolódik el. (Figyelem: teljesen kihűlt, valamint friss építésű cserépkályhák esetében viszont először csak óvatosan, és kevés tüzelővel gyújtsunk be, és tartózkodjunk a hirtelen gyors felforrósítástól). A fentieken túl sokat számít, ha a következő begyújtáshoz a fát még a jó meleg (de már nem forró, és parazsat még nyomokban sem tartalmazó) kályhába készítjük elő.

6). Legyen jó a szigetelés. A legjobb tüzelőberendezéstől se várjunk csodát, ha a házunk rosszul szigetelt és a nyílászárók állapota nem megfelelő. A bokortanyás térségben az épületek hagyományosan vályogtéglából épültek vagy vert falúak. Ez hőgazdálkodás szempontjából annyiban jó, hogy az ilyen épületek hőtartóképessége kiváló, viszont szigetelésük alapesetben gyenge. A falak és a nyílászárók szigetelése egy életre szóló befektetés, melynek áldásos hatásait már az első télen megtapasztalhatjuk. 

Kiemelt támogató:


Honlapunk a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás programja támogatásával valósult meg.

 

 

Látogatók száma:

180495

 Partnerek