Vidra

Vidra (Lutra lutra)

Menyétféle ragadozóink közül valószínűleg a vidra örvend a legnagyobb népszerűségnek - talán csak a halastó-gazdaságokban tekintenek rá ferde szemmel. Ez a játékos és intelligens, megfelelő körülmények között az emberrel is “baráti” kapcsolatot kialakító jószág  erősen a vízi életmódhoz alkalmazkodott: ujjai kötz úszóhártya feszül, bundája víztaszító, orrlikai fölfelé állnak, stb. Bár ideje nagy részét szárazon tölti, a tápláléka nagy részét kitevő halakat - részben kétéltűeket, ízeltlábúakat, kisemlősöket, esetleg dögöt  - a vízben zsákmányolja. A halak közül többnyire a kisebb méretű, gazdasági szempontból értéktelen, vagy beteg, lassan úszó példányokat fogyasztja el, ezért a kártételével kapcsolatos félelmek többnyire túlzóak.

Általában sötétben jár táplálék után, nagy területet is hajlamos bejárni, vadász- és otthonterületét (territóriumát) ürülékével jelzi. Az ivarérett, felnőtt állatok magánosan élnek, de az anyák kölykeikkel akár egy éven túl is együtt maradnak. A szaporodási egész éven át lehetséges, de a fő párzási időszak tél végére - tavasz elejére esik. A vemhesség időtartama  nagyjából 9-10 hét, az alom pedig egy-három kölyökből áll. A fiatalok idejének nagy részét játék teszi ki. A vidra vacka és a szülőfészek többnyire vízparton vagy ahhoz közel található, fák, bozót, vagy nádas által elrejtett helyeken.

Hazánkban a vidra jelenleg meglehetősen elterjedt faj, bár a magasabb hegyvidéki zóna és az Alföld legszárazabb hátságain ritkább. Lényegében bárhol előfordul, ahol halban gazdag víz és megfelelő búvó/szaporodóhely  (azaz növényzettel jól benőtt, nem háborgatott partszakasz) áll a rendelkezésére.  A bokortanyás térségben a nagyobb víztározók (Szelkó-tó, Oláh-réti tározó) és állandóbb vizű szikes tavak (Nagy-Vadas, Nagyszék), környékén jellemző, illetve a két főfolyás mentén számíthatunk rá.

Fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 250.000 Ft.