Zamatos turbolya |
Virágzó zamatos turbolya – Szigetvári Csaba felvétele |
Zamatos turbolya (Anthriscus cereifolium)
Íztelen primőrökkel, ki tudja milyen vegyszerekkel kezelt import zöldség-gyümölccsel, étrendkiegészítőkkel igyekszünk biztosítani kora tavaszi vitaminszükségletünket. Közben van egy olyan nagyon közönséges gyomként termő növényünk, ami bőségesen kínálja magát, és szedésével kárt sem okozunk. A zamatos turbolya hazánk egyik legközönségesebb növénye. Megtalálható szinte minden erdőszerű élőhelyen, de különösen az üdébb típusú, tápanyagban gazdag talajú akácosokban érzi jól magát. Ahol kedvező számára az élőhely, ott sűrű, szőnyegszerű gyepet alkot ősz végétől június elejéig. Utána elszárad, kórói is hamar elkorhadnak. Növényünk egyéves életciklusú. A magok ősszel kelnek ki, november-decemberre rendszerint fél arasznyi pázsittá fejlődnek a kis növénykék. A zamatos turbolya levelei a petrezselyeméhez hasonlóan finoman szeldeltek, viszont illatuk merőben más: enyhén ánizsos, édeskés. A fagyok elmúltával újra növekedésnek indul, terebélyesedik, karcsú 50-80 centis dudvaszárat fejleszt, és április közepétől egy hónapon át nyílnak apró fehér virágai. A zamatos turbolya más - különösen a francia - konyhák nagyra becsült fűszer-, saláta- és főzeléknövénye. Zöld tavaszi salátának, sült húsokhoz szolgáló mártásokhoz, levesekhez kiváló. Emésztésserkentő, étvágyjavító, vértisztító, salaktalanító hatású, C-vitamin tartalma magas. Zsenge leveleit főként virágzást megelőzően (novembertől áprilisig) érdemes gyűjteni. Természetesen oda kell figyelni, mert - bár egyedi illata alapján könnyen felismerhető fajról van szó - a vérszemet kapó figyelmetlen turbolyaszedő könnyen más, akár mérgező növényeket is letéphet vele együtt. |