Konkoly |
Virágzó konkoly – Nagy Tibor felvétele |
Konkoly (Agrostemma githago) Nevét szinte mindenki ismeri, hiszen még a Bibliában, Jézus egyik ismert példázatában is szerepel, nem éppen pozitív értelmben. Nem is csoda, hiszen a konkoly sok évszázadon keresztül az őszi gabonák egyik gyakori gyomnövénye volt. Rossz hírneve különösen szép, nyár első felében nyíló virágai ellenére azért érthető, mert ha magja nagyobb mennyiségben a takarmányba, netán megőrölve a lisztbe keveredett, súlyos mérgezést okozhatott. Erre pedig jó esély volt, mert ez a növény minden tekintetben alkalmazkodott a gabonatermesztéshez: kelése, növekedése, magassága, érési ideje, magjainak súlya mind nagyon hasonlók a gabonákéhoz. Így évről-évre a búzával együtt került learatásra, kicséplésre, majd elvetésre. Egyéves, nyúlánk növény, 50-100 cm magasra nő. Levelei szálasak, szálas-lándzsásak, keresztben átellenes állásúak; a száron és a levélen is hosszú, rásimuló szürkés szőrök láthatók. A laza bogas álernyőben hosszú kocsányok végén nyíló virágai ötszirmúak, mintegy 3 cm átmérőjűek, bíborpirosak vagy sötét rózsaszínűek, erezettek. Jellemző még, hogy csészéjének öt hosszú cimpája jócskán túlnyúlik a szirmokon. A korszerű vetőmagtisztítási- és gyomirtási módszereknek köszönhetően pár évtized alatt a XX. század végére szinte mindenhonnan visszaszorult, szinte kipusztult kizárólagos élőhelyéről, a szántóföldekről. A bokortanyás térségben is ritka, de a kisparcellás, kevéssé intenzíven művelt szántók szegélyén még többfelé találkozhatunk vele, de sehol sem nagy tömegben. A konkoly ma már egész Európában és hazánkban is olyannyira megritkult, hogy jelenleg védett fajnak minősül. A Kárpát-medencébe a földművelő emberi kultúrával került be a Földközi-tenger mellékéről, még a történelem előtti időkben, ilyen tekintetben kultúrtörténeti emléknek is tekinthető. Fontos tehát, hogy megmaradjon ez a szép és ritka faj, de mérgező volta miatt az sem kívánatos, hogy túlságosan elszaporodjon. |